A biometrikus alkalmazások (elsősorban ujjnyomat azonosításon alapuló) egyre jobban terjednek a 2001. szeptember 11-et követően. Legjelentősebb felhasználójuk a közigazgatás, polgári repülés, idegenrendészet, határőrizet lett a bűnüldözési szervezetek mellett. Ezt követően ma már terjednek a mindennapi életben, a biztonsági területen is.

Ezzel párhuzamosan gyártók sokasága jelent meg a piacon teljes, vagy részleges biometrikus kínálattal. Az árak akár nagyságrenddel is eltérnek, az eszközök és berendezések műszaki-technikai paraméterei jelenleg rendkívül „színesek”, szinte áttekinthetetlenek. És ami színesebbé teszi a kínálatot az az, hogy a megadott műszaki paraméterek nagyon nehezen ellenőrizhetők.

A biometrikus azonosító rendszerek célját alapvetően a két osztályba szokták sorolni:
Verifikáció az adott személy azonosságának megállapítása, Identifikáció egy személy személyazonosságának kiderítése.

Verifikáció során az összehasonlító rendszer a vett mintát hasonlítja össze egyetlen referenciával (1:1 összehasonlítás),- mely lehet pl. egy igazolványban.

Identifikáció során a vett mintát egy teljes referencia adatmennyiséggel hasonlítja össze, és keresi ki a leghasonlóbbat! (1:N összehasonlítás).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A biometriai azonosítás általános
modelljét mutatja ez az ábra.

A fenti rajz egy biometriai azonosító alkalmazás általános modelljét mutatja (kiemelve a fő részegységeket).

A. a biometriai adat mintavételezése 
B. a minta számítógépes feldolgozása: az azonosító jellemzők meghatározása (eredménye a "sample"
C. A minta és a mintatárban levő megfelelő (ha a személy már rendelkezett jogosultsággal) összehasonlítása (a template jöhet egy központi tárból, pl. AFIS, vagy e-card-ról, pl. személyazonosító okmány)
D. Az összehasonlítás kiértékelése (automatikus rendszernél egy küszöbérték-döntés, vagy AFIS-nál szakértői kiértékelés)

 

Megjegyzés:

1:1 és 1:N összehasonlításnál csak a D. különbözik
AFIS-nál lehet automatikus a döntés, de vannak országok, ahol ragaszkodnak a szakértői döntéshez (pl. Magyarország). Ez utóbbi esetében a FAR érték mindig 0.
Ha a személynek nincs még jogosultsága, akkor "enrollment" történik, azaz a "sample"-ból "template" is készül. De ekkor is történik összehasonlítás, mely garantálja, hogy a személy nem szerepelt korábban már az "enrollmentek", azaz a template-ek között.
AFIS esetén a "template" egy központi adatbázisban tárolódik, és a template alapjául szolgáló "sample", mely az eredeti képi információt (vagy hang) hordozza, - kerül az adattárba.

 

Ma már egy ilyen rendszer legtöbb részegységét különböző gyártóktól be lehet szerezni (A,B,C,D), mert a szabványosítás biztosítja a részegységek együttműködését, helyettesíthetőségét. Azonban az optimális pontosságot csak a részegységek megfelelő összeválogatásával lehet elérni. (A szabványosítás célja elsősorban az volt, hogy ne kelljen gyártó-homogén rendszert vásárolni, így növelve a felhasználó mozgásterét.)